Tizenkét esküdt, tizenkét ember dönt egy apagyilkossággal vádolt fiú életéről vagy haláláról. A tárgyalás végén csupán egyikükben merül fel kétség a vádlott bűnösségét illetően, ám a törvény szerint egyhangú ítéletet kell hozniuk. Kezdetét veszi a vita, egymás győzködése. Egy zárt szobában tizenkét idegen, akik egy tizenharmadikról ítélnek. A tényeket pártatlanul kell megvizsgálniuk, de valójában egyre több szálon kapcsolódnak a körülményekhez, hiszen saját életüket, személyiségüket nem hagyták a szoba falain kívül. Mind jobban körvonalazódik, hogy melyik esküdtnek mi a személyes motivációja, kit vezérel saját fiával való konfliktusa, ki az, akit rasszizmusa hajt, ki az, aki csak el szeretné érni a vonatot.
Nem a cselekmény az, ami magával ragad. A 12 dühös ember egy feszültséggel teli, izgalmas történet az igazságérzetünkről, félelmeinkről, előítéleteinkről, vagyis rólunk, emberekről.
Rendkívül izgalmas a mű felvetése, hogy egy látszólag egyszerű bűnügyben az esküdtszék tagjai döntésükben milyen módon és mértékben befolyásolhatóak, mekkora szerepe van egyéni életüknek, körülményeiknek, személyiségüknek. Mindannyian hajlamosak vagyunk könnyedén, előítéletekkel terhelten, meggondolatlanul mások felett ítélkezni. Kérdés, hogy szabad-e...
Dr. Varga-Koritár György, Baranya megyei főügyész
Fotók: Körtvélyesi László
